Szerintem
mielőtt ténylegesen belekezdenék a kiadatás témájába, kell egy kis kitérés a nagyvilág felé.
Előre
szólok, lehetséges, hogy nem úgy fogjátok gondolni, ahogy én, de talán ez is
hasznos lesz ahhoz, hogy a kiadatásról szóló tapasztalataimat jobban
megértsétek.
Tudni
kell rólam, hogy hiába szeretek sokat foglalkozni ezzel a témával (mivel
részben a szakmám is ide köt, nem olyan meglepő), de ettől függetlenül nagyon
sokszor felhúzom magam némelyik 21. századi „csodán”, amit a könyvesboltokban
látok. Igen kritikus* ember vagyok
önmagammal és másokkal szemben is, és mint ahogyan azt eddig is tapasztalhattátok,
számomra az az értékes mű, amivel behatóan foglalkozott a szerzője, és a
végeredmény élvezhető, izgalmas és tanulságos egyveleget alkot.
De
sajnos az az észrevételem, hogy manapság ez egyre kevesebb embernek alapigénye,
ami a feltörekvő írópalántáknak a legnagyobb ellensége.
Kérlek
titeket, ne haragudjatok meg, de amikor a Twilight-saga
és a Szürke ötven árnyalata a modern
irodalom csúcsa, akkor komolyan megéri elgondolkodni azon, hogy mit rontottunk
el. Nem csak mi írók, hanem a világ összességében. Miért van az, hogy néhány
ilyen igénytelen, stílus- és sztori-mentes szenny válik bestsellerré? Miért az
gazdagodik meg a „műveiből”, aki nem is tud írni, míg más értelmes írók
értelmes műveiről fogalma sincs az emberi köztudatnak, vagy pedig még ki sem adják
a munkáját?
Persze,
mondhatjuk, hogy savanyú a szőlő, nem is tagadom, hogy így lenne. De mivel elég
sok publikált és nem publikált írót ismerek, akik túlzás nélkül klasszisokkal
jobban írnak ezeknél a stílustalan amerikai szerzőknél, és sokkal jobb történetet
hoznak össze az ő silány regényeiknél, így szerintem joggal háborodok fel egy
egész íróközösség nevében.
Félreértés
ne essék, nem gondolom, hogy én magam tökéletesen írnék, mert nekem is nagyon
sok tanulnivalóm van még, sokféle irányba el kell még kacsintgatnom a jövőben,
előttem ez nyilvánvaló tény – és bizonyára nagyon sokan gondolják még ezt
magukról. De minden egoizmustól elvonatkoztatva ki merem jelenteni, hogy
ezeknél a szennysellereknél többszörösen jobban írok. (Szerencsére visszajelzéseim is erre engednek következtetni.)
Szóval
aki személy szerint nekem azzal akar bókolni, hogy szerinte jobban írok, mint
Stephenie Meyer és társai, annak előre szólok, hogy ne lepődjön meg, de nem
fogok örömkönnyekben kitörni. Nem akarok mások nevében beszélni, de szerintem
vannak még sokan, akik ugyanígy vannak ezzel. Ha valakinek ilyen formában
akarod megdicsérni a munkáját, keress egy jobb szerzőt annál a nőnél, akihez
hasonlíthatod az írót.
Visszakanyarodva
oda, hogy miért az ilyen buta műveket reklámozzák, az oka egyértelmű. Erre van
igény, mert erre teremtenek igényt. És igen, ezen fel lehet háborodni, az másik
kérdés, hogy megéri-e, és egy újabb, hogy emiatt megéri-e nekünk is buta
műveket írnunk, vagy inkább harcoljunk a 21. század értelmes(ebb) irodalmáért.
Én
személy szerint a harc mellett maradok. Talán semmi értelme, és nem lesz
eredménye, de ha én magam nem harcolok azért, hogy egy olyan munkámat kiadják,
amit jónak tartok, akkor ki fog? A szomszéd Mariska néni nem fog becsengetni a
kiadóhoz, hogy az én regényemet kiadassa, nekem kell a sarkamra állnom, és
zaklatni a kiadókat, hátha valamelyik észrevesz, vagy egyáltalán méltóztatik
fél sorban válaszolni.
Elkeseredni
nem kell, csak tisztában lenni azzal, hogy senkinek nem adják ki csak úgy a
regényeit – hacsak nem vagy tévésztár, vagy már debütált író, esetleg
valamelyik kiadó egy dolgozójának a közeli rokona. Felháborodni persze fel
lehet azon, hogy hogy mondhatok ilyet, de ez az igazság – ha nem vagy senkinek
a senkije, akkor gyakorlatilag senki sem vagy, és ezzel a kiadók vannak a
leginkább tisztában, mert ők nem foglalkoznak senkikkel.
De
ez még nem a történet vége. Nem kell csak azért elásnod magad, mert elsőre nem
sikerült, majd sikerülni fog huszadszorra. Kitartás kérdése az egész. :)
* A kritikus szó még mindig nem azt
jelenti, hogy válogatás nélkül mindent porig aláz, hanem azt, hogy a
könyv/film/személy/akármi jó és rossz tulajdonságait észreveszi és kiemeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése