A kreativitás

Mi az a kreativitás?

„A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.”

[Guilford]

Röviden-tömören ennyiről szól ez a nagyon megfoghatatlan téma. De fogalmazhatunk másképpen, mondjuk az én szájízem szerint is:

A kreativitás egy képesség (nagyon fontos: nem tulajdonság!), amivel újszerű, szokatlan, fantáziadús terméket tudunk létrehozni. A kreativitás a megszokottól eltérő művészi gondolkodásmód.

Miért mondom, hogy a kreativitás nem tulajdonság?

Mert nem az. Sokan azt hiszik, hogy ezzel csak úgy születik az ember, de ha őszinték akarunk lenni, akkor bevallhatjuk magunknak, hogy az ember baromi kevés dologgal születik. A génjeiben hordozza azt, hogy milyen színű lesz a szeme, melyik szülőjére fog hasonlítani az orra, melyik családtagtól milyen betegségre való hajlamot örököl. Tiszta biológia, a gyermek ugyanis nem örököl szellemi tulajdonságokat, a legtöbbet eltanulja a szüleitől, vagy ha örököl is, akkor az biztosan nem a rajztudása, az énektehetsége, vagy a kreativitása lesz.

Az énektehetség vitatandó, mert a hangod minőségét a szüleidtől öröklöd, de az, hogy te magad milyen mértékben képzed meg a hangod, és mennyire tudsz majd szépen énekelni az már csak tanulás és tudás kérdése. Aki jól rajzol, az sem születik eldeformálódott kezekkel, de a jó táncos lábának sincs semmi rendellenessége, ami különlegessé tenné őt. Megtanulta, irdatlanul sokat gyakorolt, és most már megy neki. Ennyi a titok, és nem több.

A kreativitással is ugyanez a helyzet. Persze, ahogy könnyebb dalospacsirta anyuka és apuka mellett megtanulni énekelni, úgy könnyebb kreatív szülők mellett kreatív felfogásra nevelni az agyad. Ha gyerekkorod óta azt látod otthon, hogy anyuék nem mindent a boltban vesznek, hanem néhány apróságot házilag csinálnak meg, akkor Te magad is ráérzel az önmagad által megvalósított tárgyak, szellemi termékek, majd az önmegvalósítás ízére, ami innentől kezdve egy önműködő gépezetként hajtja magát feljebb és feljebb, mígnem igazán innovatív és kreatív ötletek pattannak ki az ember fejéből.

A kreativitásnak ez a nagy-nagy titka, nem a gének. Habár az tény, hogy erre könnyebb fogni, mint a saját lustaságunkat, motiválatlanságunkat beismerni.

Viszont attól, hogy valakinek nem volt kreatív-hajlamú szülőkhöz szerencséje, még nem kell temetnie magát. Ezt is meg lehet tanulni felnőtt fejjel, csak az alapoknál kell kezdeni. A legnehezebb dolog az egészben, amikor fel kell adni a „nekem ez nem megy”, és a „nekem ez úgyse sikerül” gondolatokat. Ha ezen túl jutottunk, nincs más dolgunk, mint egy kis agytorna, egy kis ábrándozás, egy kis filozofálgatás, néhány írásgyakorlat, és sok-sok türelem. Sajnos a kreativitás elég durva türelemjáték, néha pedig a leglehetetlenebb helyzetekben ugranak be a világmegváltó ötletek. (Nekem például mindig a zuhany alatt, ahol persze esélytelen felírni őket, és mire végzek, elfelejtem…~ Nem, nem vagyok valami szerencsés típus.)

A lényege az, hogy a kreatív énedet, a kreatív gondolkodásmódodat, ahogy a tehetségedet is, amiben jobbá akarsz válni (legyen az bármi) folyamatosan edzened kell, ha igazán jó akarsz lenni. Lehetséges, hogy te istenadta tehetség vagy például az írásban, de ha nem fejleszted magad egy megszokott ritmus szerint, gyakorlatilag kitörölheted az istenadta tehetséggel – bocsánat a szófordulatért. Fejlődni fogsz, de nem annyit, és nem úgy, ahogy a folyamatos gyakorlás mellett fejlődnél.

Az írásnak, és minden más művészeti ágnak ugyanis ez a titka, hogy megszokott ritmus szerint (lehetőleg minden nap, vagy minden másnap) foglalkozz a témával. Ha írni akarsz, minden nap írj, vagy ha nem is írsz, legalább olvasgasd vissza, amit korábban írtál. Ha még nem vagy gyakorlott író, ez kiemelten szükségszerű, de a gyakorlottabbaknak sem fog hátránya származni belőle, ezt garantálhatom. Egy folytatásos történetnél ez egyébként is kiemelkedően fontos, mert ismerned kell a művet, amit írsz, ehhez pedig az kell, hogy sokat vázlatolj, és sokat olvasgasd a történetet. A már meglévő fejezetekben egyébként is jackpot mértékű ötlet-forrásokra bukkanhatsz, amivel még jobbá teheted a sztorit.

A kreativitás folyamatos fenntartására több módszer is létezik.

Az első, és legfontosabb a vázlat(ok) készítése. A vázlatban mindent leírhatsz, ami csak az eszedbe jut, és ha valamiről később derül ki, hogy nem volt jó ötlet, következmény nélkül kihagyhatod a cselekményből.

A második a nyitottság. Sosem tudhatod, melyik pillanatban jön szembe veled egy tárgy vagy egy ember, aki valamilyen módon megihlet. Figyelj oda az emberekre, a viselkedésükre, mert a legnagyobb ötletek a legkisebb dolgokban bújnak el.

Fontos még az emberismeret is, amit akár nevezhetünk egyfajta pszichológiai alapnak. Nem kell diplomás pszichológusnak lenni ahhoz, hogy valaki megírjon egy jó történetet, de azért azt vegyük tudomásul, hogy a kreativitás nem azt jelenti, hogy bármilyen irreális dolgot megtehetünk a karaktereinkkel azzal védekezve, hogy „neszójjábe’, én egy kreatív ember vagyok!”. A kreativitás nem a hülyeséget, vagy az épelméjűség hiányát jelenti, hanem azt, hogy a tanult és tapasztalt ismeretei alapján izgalmas/érdekes, szakmailag helytálló történetet tud alkotni, amiről az olvasó képes elhinni, hogy az a valóság, amit olvas.

A kreativitás érték.

Ilyen egy jó és kreatív sztori, nem pedig valami random agymenés, amibe belemagyarázzák a művészetet, vagy ami rosszabb, az értelmet.

Gondoljunk arra, hogy a már kiadott regényekhez sem jár „tájékoztató”, ami alapján az olvasó értelmezni tudja a művet. Figyelmeztetni lehet a közönséget, ha szükséges (korhatár, ajánló szövege, sokszor a kiadó neve is sokat elárul a célközönségről), ez teljesen rendben van. De magyarázkodni… Ha az olvasó önmagában nem tudja megérteni a sztori lényegét, vagy nem érti a szereplőket, esetleg a szöveg értelmezésével vannak gondok… nos, akkor ott valószínűleg nem az olvasóval van a probléma, ezt jobb, ha elfogadjuk. Vannak butácska olvasók, akik nem feltétlenül értenek meg mindent, de ha több olvasóból több jelzi, hogy valami nem stimmel, akkor az tényleg nem stimmel.

Az informálással kapcsolatban természetesen más a helyzet, amikor például egy novella kapcsolódik egy másikhoz, vagy egy valós eseményen alapul a sztori, és erről ejt pár szót az író. Aki csak azért ír egy kevés tájékoztatót, hogy az olvasó már az elején tudja mihez kapcsolni a művet, de ezt sem kell túllihegni. Hagyjuk, hogy a sztori beszéljen helyettünk, az mindig beválik. :)

A kreatív ember jellemzői

Egy oldalon találtam ezt a felsorolást, szerintem érdemes picit belegondolni, hogy ebből mennyi igaz ránk:

• Változásra törekvés

• Merészség

• Impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát)

• A fegyelmezetlenségre való hajlam, az általuk elért cél érdekében

• Nyitottság az új elképzelések iránt

• Nonkonformizmus

• A tekintély megkérdőjelezése

• Gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre.

[forrás: A kreativitás fogalma]

Kapcsolódó link: 14 tulajdonság, ami a kreatív emberekre jellemző

A kreatív író

Egy újabb idézet, ami szerintem az előzőnél is tanulságosabb:

„A kreatív írót az különbözteti meg kevésbé – vagy éppenséggel egyáltalán nem – kreatív társaitól, hogy képes menedzselni önmagát. Képes tervszerűen, mégis ihletetten, könnyedén, örömből dolgozni, és amikor betegség, fáradtság, más elfoglaltság miatt nem tud írni, vagy nem jól, akkor azt az átmeneti időszakot nem kiáltja ki hirtelen írói válságnak, és nem drámázik, hanem élvezi a pihenést, vagy kiteljesíti magát valamilyen más elfoglaltság által.”

[forrás: A kreativitás fejlesztése]

[Ezen az oldalon található egy 14 napos kreativitás-fejlesztő önképző tanfolyam minden napra egy feladattal. Aki egy icipicit is motivált a témában, azoknak melegen ajánlom a feliratkozást erre a hírlevélre. Teljesen ingyenes.]

A kreativitás 5 szintje:

1. Kifejező (expresszív) kreativitás: jellegzetessége a kifejezés függetlensége, tekintet nélkül a produktum minőségére (pl. gyermekrajzok)

2. Produktív kreativitás: lényege a befejezettségre, teljességre törekvés, melynek érdekében az alkotó akár saját szabadságát is korlátozza.

3. Inventív feltaláló kreativitás: az ismeretlen összefüggések észlelése, a régi felhasználása új módon.

4. Innovatív (újító) kreativitás: lényegi vonása a módosítás és tökéletesítés folyamata.(pl. Jung)

5. Teremtő (emergentív) kreativitás: gyökeresen új produktum teremtése, a kreativitás legmagasabb szintje. (pl. Freud, Einstein, Picasso stb. voltak a kreativitásnak ennek a szintjén)

[forrás: A kreativitás folyamatának lépései]

Ajánlott linkek:

Mi a kreativitás?

Alkotókészség

A kreativitás mérése és az intelligenciával való kapcsolata

A kreativitás pszichológiája – Ezt nagyon kitartó embereknek ajánlom.

Utóirat:

Ezt csak mellékesen csatolom a témához. Én és az egyik barátnőm, akinek kitakartam a nevét, hogy ne nézzetek teljesen hülyének, beszélgettünk a 21. századi „kreativitásról”. Persze kellően elkomolytalankodtuk, amit némi mennyiségű idétlen videó megnézése után már nem volt nehéz kivitelezni. :’D Miután elolvastunk egy nem éppen igényes novellát, a barátnőm – akit nevezzünk csak M-nek – ezzel a remek gondolatcsokorral támadta meg a közösségi hálót:

Mondtam, hogy nem vettük komolyan magunkat… :'D De abban igaza volt, hogy ahhoz nem kell kreatívnak lenni, hogy hülyeségeket dobáljunk egymás mellé, majd összefogalmazzuk őket valami irományszerűvé. Ez a szint nem itt kezdődik. ;)