A kezdők

A kezdők

Mivel komolyabban foglalkozok az írással, mint az átlagos fiction-írók, ezért sokan hiszik azt rólam, hogy lenézem a kezdőket.

Szeretnék mindenkit felvilágosítani, hogy ez távolról sem igaz.

Úgy gondolom, hogy azért, mert valaki nem régen kezdte, még nem kell leírni. Minden kezdőnek megvannak a sajátos és tipikus hibái, és aki tagadja, hogy neki annak idején lettek volna ilyenek, az hazudik.

Én a részemről szeretem, sőt tisztelem a kezdőket – de csak azokat, akik tudják magukról, hogy kezdők, és van némi fogalmuk arról, hogy mennyit kell tanulniuk még, ha jók akarnak lenni. Azokról a kezdőkről beszélek, akik hajlandóak túllépni egy viszonylag alacsonyan lévő szintet, és elindulnak felfelé a lépcsőn, hogy fejlődjenek.

Nem árt tudni, hogy nem kell évekig kezdőnek lenned ahhoz, hogy valamikor profi válhasson belőled. Sőt, szerintem a minőségi, tudatos fejlődés edzi a profit, nem az öntudatlan téblábolás. Ezen rágódjatok egy kicsit.

Azok az „írók”, akik nem hajlandóak, vagy egyszerűen csak félnek elindulni azon a bizonyos lépcsőn, úgy gondolom, nem is igazán nevezhetjük írónak. Egy író igenis tudjon helyesen írni, ez alap elvárás – ugyanúgy, ahogy a matektanártól elvárjuk, hogy tudjon számolni, úgy az íróknak is alapvető kötelességük ismerniük azt a nyelvet és lehetőleg minden helyesírási szabályát, amin a műveit írja. (Arról már ne is beszéljünk, hogy az írás, mint szakma sem könnyebb, vagy kevésbé összetettebb a matektanárénál, csak erről még diplomát vagy oklevelet sem adnak.)

Ettől függetlenül még meg fogom írni a magam miniatűr „helyesírási-kézikönyvét”, de csak a szerintem gyakori hibákkal fogok foglalkozni. Ha valaki nem biztos valamiben, amit réges-régen tanítottak neki nyelvtan órán, ők biztosan találnak az interneten hozzá segítséget. Specifikusabb kérdésekkel lehet majd hozzám fordulni, aztán megbeszéljük. :)

Visszatérve a kezdőkhöz: nem számít, hogy Te három hónapja vagy három éve írsz-e. Csak egy lényeg van ezen a blogon: akarsz-e fejlődni, vagy sem.

Ha a válaszod igen, akkor sok szeretettel üdvözöllek – újra –, ha viszont nemmel válaszoltál, akkor Neked búcsút intek, és köszönöm az eddigi figyelmedet.